Hair: Aquarius

When the moon is in the seventh house
and jupiter aligns with mars
The peace will guide the planets and love will steer the stars

this is the dawning of the age of aquarius
the age of aquarius

aquarius
aquarius

harmony and understanding
sympathy and trust abounding
no more falsehoods or derisions
golden living dreams of visions
mystic crystals revelations
and the minds true liberation

aquarius
aquarius

when the moon is in the seventh house
and jupiter aligns with mars
then peace will guide the planets
and love will steer the stars

this is the dawning of the age of aquarius
the age of aquarius

aquarius
aquarius

Tetszik, nem közönséges. Számomra megvan az intimitása és a bensőségessége.

"Van egy nő. Gyűlöl. Vágyik a tenger után, világló derengés, fénycsorgás, se sötét, se világos, örök esthajnal. Addig-addig ireg-forog, míg tengerre nem lel. Szereti, ha fúj a szél. Én meg utálom. Mögé bújok, szélárnyékba. Addig-addig, míg egyre kevesebb meggondolni való marad – mennyire másképpen történnék ez a szárazföld belsejében, árulás, mondaná, méltatlan, finnyáskodna, akár az állatok, sziszegné, árulás a testünk ellen, súgná szelíden, amit én szépnek és meghatónak találnék, mondanám is neki, szelíden, szépen és meghatódottan, a szárazföld belsejében –, most rángatva szinte leszakítja a nadrágom övét, noha elég volna a cipzárt lehúzni, mafla, de nem szólok, dolgom is akad, az ujjam föltartóztathatatlanul tör előre, a fehérek partvidékét, hogy csatában nyerje meg, mintha mágnes vonzaná vagy a Csendes-óceán, közben érzem közeledni a végem, féltem a nadrágom, kényes anyag, magam fölé borítom a megmaradt tenyerem, ő persze nem gondolt rá, fátyol rá, úgy maradunk görbén, görcsben egy pillanatra, majd széjjelválván nevetünk, vihogva nevetünk, mint valami csíny után. Nevetve nézzük a tengert, csillámlik, csúszik, remeg, a tengerem, csillámlik, csúszik, remeg. A blúza, a nadrágom, a folt, a kozák atamán." E.P

b.

Kis szex mára

"Ültünk így egy darabig négyesben. Ferdl, persze, a szoknyám alatt fogta azt a micsodát a két lábam közt, és Anna pucáját - finoman fogalmazva - a Franz. Nekem a Ferdl farka volt a kezemben (a furkója), és a Franz bunkója az Anna dédelgető kezében leledzett. Az meg - akkor nem fogalmaztam így: kéjes volt! - francosan jó volt (így fogalmaztam), hogy a Ferdl a szoknyám alatt matat. Csiklandozott, de távol voltam attól, hogy vihogjak, nem, egészen más volt. A legszívesebben nekiestem volna a furkójának a fogaimmal! Ez volt. Tiszta bizsergés az egész testem. Anna zavarta meg a dolgot, merthogy azt mondta: "Jó, most teherbe estünk..." Nem értettem: mibe estünk? De a kezembe nyomta a párnababát, azt mondta: "Áldott állapotba kerültünk." Jött az, hogy világra hoztuk gyermekeinket, a babákat, ringattuk kicsi párnatestüket, átadtuk őket férjeinknek, ők folytatták a dédelgetést, a becézést. Anna hirtelen elhatározta, hogy ő a maga részéről most szoptatni fog, kigombolkozott hát fent, és láthattam, igencsak duzzadoznak, keményednek a mellbimbói. A fivére egyből odanyúlt, kezdte cicerézni, akkor a bátyám, a Franz is csöcsözni kezdte az Annát.

Ferdl sajnálkozva jegyezte meg, hogy én még nem vagyok "virágban", alig "rügyezek", mindegy, fiatalabb voltam. De bármennyire fiatal voltam is - "zsenge pipi", ahogy a Ferdl mondta -, tudtam már, hogyan csinálják a gyereket. Az is elhangzott valahogy, nem tudom, ki mondta, hogy ez a "baszás", a szüleink is "basznak", valaki azt mondta, nem, a "kúrás" a jó szó, innen van, hogy "kurva"; a "kefélés" szó nem hangzott el. Hát így történt, azaz nem történt semmi, mert a Ferdl azt mondta, igazi gyerekcsinálásról, "felkúrásról" tehát, szó sem lehet még, mert a pinánk nem "befogadóképes", nem lehet nekünk rendesen "beverni", meg hogyha majd nagyobbak leszünk, ki fog szőrösödni a puncink (a pinánk), és akkora luk lesz, hogy a legnagyobb ragyabunkót (farkot, tököt, faszt) is be lehet nyomni könnyen. Ezt nem is akartam hinni. Mit kéne "beverni"? Nem jó így is? De Anna állította, hogy a Ferdl ezt már tudja. A Reinthalernén gyakorolhatta a dolgot, megbaszta tehát a Reinthalernét, beverte neki a faszát. Méghozzá a padlón!....

… Anna szája is tátva maradt és azt mondta: "Gondolod, nekem is be tudnád dugni?" Ferdl a fejét vakarta, de Anna a sliccéhez nyúlt, előszedte a furkóját, gyurmálni kezdte. "Játsszunk megint papás-mamást!" És odahúzta magához a bátyját. A Franz egyből tolakodott volna szintén, de Anna azt mondta: "Menj a magadéhoz." Így mondta: "A Pepihez", mert ez voltam én, mint Josefine, becenéven. Hát mit tehettem, benyúltam a Franznak, fogtam, gyurmáltam a kis micsodáját, ő meg a lukamat simogatta, izgatta. És hát mert tudtuk már, hogyan kell csinálni, gondom volt rá, hogy a kis félkemény nudliját ne a hasamon görgesse csak, hanem a - zsenge! - hegyével a lukamat érintgesse. Ettől borzasztó gyönyörűséget éreztem - "kéjt!" -, és nyomtam magam a testéhez, a Franzéhoz, smároltam, ahogy bírtam, és éreztem, vonaglik a lukam.

Nem az, hogy a Franz lökései lettek volna ezek, de lökések voltak belülről, és oda is nyúltam, jó nyirkos volt, tiszta lucsok voltam, persze, főleg a verítéktől. A Franz akkor tényleg "kész" volt, már abban az értelemben, hogy szinte félájultan fordult le rólam, nem is mozdultunk pár percig, így hevertünk, csak közben hallottuk ám, miket társalog egymással az Anna meg a Ferdl. Az Anna úgy égnek vágta a lábát, hogy össze is kulcsolódtak a lábfejei a bátyja hátán. "Befér már", ezt mondta a Ferdl, de az Anna így válaszolt: "Csak fáj, a kurva életbe, fáj!" "Nem fog annyira, most már nem", így nyugtatta a bátyja, "ez csak elsőre van így, aztán már csúszik, mint kacsának a nokedli." Nudli, nokedli, hahaha…..

…Felnőtt, állítólag józan férfiak estek nekem az első adandó pillanatban, és nem részesültek elutasításban soha. Sőt! Fejre-makkra mindent merészeltek velem. (Fejetlenül, de nem makktalanul, így is mondhatnám.) Jó, hát ezt a hatást, úgy lényegében (szomorú megszorítás!), ma is érzem. Mikor pedig se szép, se fiatal nem vagyok már, a testem megszottyadt, meglottyadt, itt-amott megputtyadt, mindegy, ki tudom váltani azt a bizonyos vadulást. (Ha ez rá a jó kifejezés. Mit lenne vadulás?) Bizony, akadnak kanok ma is, akik első látásra vagy a saját sliccükhöz nyúlnak, vagy nekem a szoknyám alá. És olyanok, mint a veszett őrültek, geciznének szinte egyből. Ez mind a hétéves kori élményeimre vezethető vissza. Ártatlanságom korára - ha az "ártatlanság" szó jelent valamit egyáltalán. Már mikor bölcsőmben ringtam, egy kis kurva voltam, talán - és a lakatosinas is ezért élvezkedett az ötéves kislány pucér altestén nyáladzva."

Van amit mindenhol, mindig, minden körülmények között lehet.. Lehet szépen, lehet keményen, lehet beszívva, lehet beájulva, lehet felpörögve, lehet bárhogyan.. csak legyen.. :)

Van egy nő. Szeret. Jól szeretkezik. Magyarán istenien baszik. Nehéz volna megmondani, miért. Vagy éppenséggel könnyű? Miért? Azért. Más is uralja így az izmait, más is bírja a szemérmetlenségnek ezt a könnyedségét, amely nem ijeszt, de fertőz, nincsen egyedül a vidámságot illetően sem, mely a testéből csörgedez, és más is birtokában van az átváltozás ama képességének, amely váratlanul drámaivá képes tenni ezt a vidámságot, s lehúzza, mint a hínár a könnyedséget, és amely a kéjt a fájdalom által fokozza. Mégis, ahogy csöndes tombolásban, feszülten elüldögél rajtam (I am sitting on a cornflake), vagy én vergődöm tehetetlenül „márvány combja harapófogójában”, az óceánok végtelen ritmusában, az szuper. Végig, mialatt vagyunk, kizárólag az öröm van, mindent kiszorít az öröm, én se vagyok, ő sincs, csak ez a szimpla ujjongás. Ezért azután arra se kell gondolnom, hogy mindennek mindjárt vége, ami azért is jó, mert inkább meghalnék, hogysem vége legyen. Nem is jó szó az öröm. És látá Isten, hogy ez jó – ez, ez a jó szó. (Ő egyébként mindezt kétségbevonja. Dementálja. Nem, ő a legkevésbé se egy lepedőakrobata, nem egy nambervan, nem is mondotta ezt eddig neki még senki soha, és ez nyilván nem véletlen, és ő nem is érti, milyen hülyeségről beszélek én, még jó, hogy nem a testek pogány vidámsága vagy mi. Annyi kétségtelenül tény, hogy az utóbbi időkben mintha megváltozott volna a teste, nem hajlékonyabb vagy készségesebb, inkább kíváncsibb, kíváncsibb lett a teste, és ezt a kandiságot, fürkészést már lehetne vágyakozásnak hívni, vágyakozósabb lett, valóban, ez őt is meglepi, de ez nem valamiféle tudás, mindezt én váltom ki belőle, az én testem, az én testem az érme, amelyet őbele belehajítanak, úgyhogy kispofám, én nélküled egy félfa… egy félkarú óriás vagyok az ágyban.) E.P.

b.

Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,

válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,

a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét

cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,

meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,

vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,

bár kormos és vörös szemed az éjszakától,

s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,

szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,

majd fognak és kifőznek, irkába papirost.

Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,

na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,

pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,

na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,

kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,

mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?

Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,

mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,

hol forrón és puhán kering a vattazápor,

s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

Parti Nagy Lajost ma estére. b

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.
A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.
A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.
- Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
- Jó éjszakát! - felelte a kígyó.
- Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis herceg.
- A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
- Ó... Hát senki sincs a Földön?
- Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.
A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte. - Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
- Hajaj! - mondta a kígyó.
És sokáig hallgattak.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott.
- Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.
Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
- Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
A kis herceg nem felelt.
- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad.
Mert én...
- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
És hallgattak utána tovább.

b.

"Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik. Ha dönteni kell élet és halál között, az embernek habozás nélkül a halált kell választania; ez nem különösebben nehéz, csak légy eltökélt, és törj előre.
Bár egyesek azt mondják: "Micsoda hiábavaló halál, ha az ember anélkül hal meg, hogy célját elérte volna" - az ilyen számító gondolkodásmód az öntelt, elvárosiasodott Busidóból fakad. Élet vagy halál - ennek szorításában alig lehetünk biztosak abban, hogy a helyeset választjuk. Persze mindenki az életet választja. Hajlamosak vagyunk rábeszélni magunkat arra, hogy valahogy életben maradjunk. De gyávaság, ha úgy maradunk életben, hogy igaz célunkat nem értük el. Ezt a döntő fontosságú kérdést meg kell fontolni.
Ezzel szemben akkor sincs okunk a szégyenre, ha a halált választjuk, és meghalunk, mielőtt igaz célunkat megvalósítottuk volna, bár lehet, hogy halálunkat mások esetleg hiábavalónak és esztelennek tartják. Ez a Busido lényege. Aki bármely pillanatban számít a halálra, minden reggel és este kész meghalni, az magáévá teszi a Busidót, és ezáltal képes lesz egész életében hiba nélkül szolgálni urát."

Hagakure: A szamurájok kódexe

Ez a harcos útja, ez a Busidó. Barátomnak ajánlom /Cs.-nek/ b

Ez még nincs kész de dolgozom rajta :))

Alternative energy

Canola and soya to the rescue

May 4th 2006 | AUSTIN, TEXAS

From The Economist print edition

As petrol prices rise, policymakers and venture capitalists are suddenly embracing funky alternatives. Will the fad last?

IN HIS long career in country music, Willie Nelson has always been on the leftish side of things. Now, at 73, he is in the vanguard. Mr Nelson, who lives on a ranch outside Austin, powers his Mercedes with the help of vegetable oil. He has even created his own line of this cleaner-burning diesel blend, “BioWillie”, which is distributed at several sites in Texas and is going national, too. Mr Nelson argues that it will help America's farmers, truckers and the environment while, at the same time, reducing dependence on foreign oil.

With high petrol prices causing havoc in Washington, DC, everyone is casting about for alternatives. Soyabeans, canola (rapeseed), switchgrass, anything, is being investigated. Even George Bush, a former oilman with a devout following in the industry, called last week for more research into ethanol and biodiesel—two key types of biofuels—and boldly predicted that “ethanol will replace gasoline consumption”. Jim Woolsey, a former head of the CIA and a borderline neoconservative, notes that developing biofuels is in the national interest, since it is high time America weaned itself off Saudi oil and thus stopped funding fanatical Wahhabism.

Unfortunately for Mr Bush's political fortunes, a biofuels revolution will not happen in time to ease America's current pain at the pump. Right now, ethanol—a clean-burning, high-octane alcohol typically derived from corn in America, or sugar in Brazil—accounts for just 3% of America's petrol use, though American cars can handle a 10% ethanol blend. Biodiesel is used even less.

But government policy is beginning to lift biofuels from obscurity. In Montana, Hawaii and Minnesota all petrol must contain 10% ethanol, while Washington state requires petrol and diesel to contain 2% renewable fuel by volume. For both ethanol and biodiesel, Congress has mandated a near-doubling of production by 2012. Both blends, notes Mr Woolsey approvingly, need little new infrastructure to support them (unlike, say, hydrogen fuel-cell cars). Ethanol can be dispensed at regular petrol stations and works, within limits, in today's cars. Biodiesel fuelling stations, such as those for BioWillie, are popping up around America.

All is not perfect. Ethanol is typically blended with regular fuel, and a widespread switchover to an ethanol blend (a result of another provision of last year's energy bill) has contributed to some petrol shortages in Texas and elsewhere, as the supply chain creaks into life. Sceptics argue that growing crops for ethanol will burn more petrol than it will save. But others are persuaded, despite the teething pains. “If I had to bet 100 bucks, I'd bet on biofuels,” says Hunter Lovins, co-author of “Natural Capitalism”, adding that she would favour them even over plug-in hybrids and hydrogen fuel cells. Rich investors are also bullish. Richard Branson, a British entrepreneur who heads the Virgin conglomerate, recently announced plans to invest up to $400m in ethanol production.

Can production be scaled up? A recent bioengineering breakthrough means that it should soon be possible to convert plant products far more efficiently to ethanol. This lends promise to cellulosic ethanol—a product that can be made from agricultural “waste”, such as corn cobs or weeds, which is widely available. (Once corn kernels and sugar-cane sap have been taken away for sugar, they leave plenty of stalks and leaves behind.) The most promising source of cellulosic ethanol, say experts, is switchgrass, a native American grass that grows naturally in the prairie heartland and thrives in the poor Mississippi Delta.

Biodiesel, as yet, is a smaller enterprise. Its plants require less capital than those for ethanol. It is growing fast—sales volume tripled, to 75m gallons, between 2004 and 2005—but that is still a drop in the tanker of the 60 billion gallons of diesel that Americans consume each year. Much of the stuff is made from soyabeans, and Jeff Plowman of Austin Biofuels, a tiny start-up, notes that soyabean futures are tracking the price of heating oil for the first time. In Texas, Mr Plowman also sees potential for cottonseed oil, a byproduct of cotton production. Elsewhere, there is even talk of producing biodiesel from pig manure.

A few hiccups have curbed the enthusiasm. In Minnesota, a mandate to have 2% of diesel made from soya was suspended last year when truckers began to complain of clogged filters. But it was fairly quickly reinstated.

Could biofuels, in addition to easing the strain on the environment and on wallets, help to save American farms? Some policymakers certainly hold out this dream, particularly in the Midwest, where ethanol and biodiesel production is concentrated. Montana's Democratic governor, Brian Schweitzer, who uses biodiesel (made for example from canola) in his own Volkswagen Jetta, bubbles with optimism about a technology that he hopes “will jump-start rural America”. He points out that America exports masses of wheat, soyabeans and corn, and talks of “convert[ing] those export acres to biofuels”. When the 2007 farm bill is debated, he hopes for “a vision that helps American farmers once again produce their own horsepower on their own farms”. This “vision” would include federal crop insurance for farmers who grow canola, safflower and camelina, bringing them up to the level of wheat and soyabeans.

The notion of American farmers defying the tide of capitalism to grow their own fuel is a glorious delusion. But Mr Schweitzer is right that Congress has some big decisions to make about biofuels. To what extent, if any, should government subsidise this nascent industry? Already it has received plenty of help. Ethanol producers get a tax credit worth 51 cents a gallon, much to the delight of industry powerhouses such as Archer Daniels Midland. There is also a 54 cents-a-gallon tariff on imports of ethanol from Brazil. Starting with the removal of that tariff, Congress needs to rethink its wrong-headed energy policies. Nathanael Greene, of the Natural Resources Defence Council, argues that the federal government's most important immediate step should be to enact a loan guarantee to create America's first cellulosic ethanol plant, which would probably be built in Idaho.

If biofuels do take off, environmentalists and policymakers will still be unable to relax. Mr Greene emphasises, rightly, that biofuels are “not a silver bullet”. His organisation argues that although American production could rise to 100 billion gallons of biofuels by 2050, such changes also need to be combined with improved fuel efficiency and better city planning. (Environmentalists also worry about the pesticides involved in a big American agricultural push.) More flex-fuel vehicles, which can take up to 85% ethanol blended with petrol, would be particularly sensible. On such matters, the rest of the world has led the way.

A cikket olvasva megint csak elgondolkoztam egy sor dolgon. Hogy is van ez? Van egy csomó alternatív energia forrás ami a rendelkezésünkre áll

Kudarc fenyegeti a klímaváltozás megelőzésére szánt intézkedéseket, egy friss világbanki tanulmány szerint 1990 és 2002 között 15 százalékkal nőtt a globális szén-dioxid-kibocsátás. Derűlátásra ezután sem látszik ok, azok az országok ugyanis, amelyek az eddigi bővülés fő forrásai voltak, nem vesznek részt a kibocsátás korlátozásában sem.

(Egy mondat összekevert, tárgyas-alanyi ragozása jelentő mód, jelen időben)   félem féled fél féljük féltitek félnek.  

Kányádi S. vers

b.